2016. márciusában leszállt egy gép Ferihegyen. Rajta egy picurka asszony és egy még picurkább lányka. Apához jöttek, akit 3 éve nem láttak már.
A kislány két éves volt, amikor Apa elmenekült, így nem is emlékezhetett rá. Ettől még az volt a legnagyobb vágya, hogy újraláthassa őt.
Fotó: Stiller Ákos
Mindez valóra vált. A család újra együtt. Husszein és hazara nemzetiségű családja is a Helsinki Bizottság ügyfelei.
Ha nem tudnák, kik is azok a hazarák, Husszein megmagyarázza: „tudod, főleg Afganisztánban élünk, másképp nézünk ki, mint a többség, és úgy tekintenek ránk, mint itt a cigányokra”. Több mint három éve él itt, tudja, mit beszél.
Afganisztán
Szűken véve a szovjet hadsereg 1979 karácsonyi bevonulása óta nincsen béke az országban, de valójában évszázadok óta tart a háborúskodás, hol nemzetközi részvétellel, hol a helyi erők között. A NATO-csapatok kivonulása óta felélénkült a tálib mozgalom, és megjelent az Iszlám Állam terrorszervezet is. Az ENSZ adatai szerint 2009 és 2016 júniusa között a civilek közül 22 941-en vesztették életükét és 40 993-an sérültek meg harcokban és terrorcselekményben. Az utóbbi években ez némi csökkenést mutat. Ezzel szemben a katonai áldozatok száma meredeken nő. Csak 2015 első felében 4100 fegyveres halt meg és 7800-an sebesültek meg. A maga 2,7 millió menekültjével Afganisztán a második legnagyobb kibocsátó országnak számít Szíria után. A belső menekültek száma 1,2 millió.